Sebzettségtől a színpadig: A vallás átalakuló formái a bizonytalanság korában
PROGRAM
9.20 – 9.30 MEGNYITÓ
9.30 – 11.40 SEBZETT KOLLEKTÍV IDENTITÁS, SZEKURITIZÁCIÓ
MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS: Kisérletek a társadalmi és vallási folyamatok regionális értelmezési keretére (nagyelőadás)
LÁSZLÓ TAMÁS: A ressentiment habitus jelensége, társadalmi és politikai implikációi
BALASSA BERNADETT: Vallás, normakövetés és adómorál Közép- és Kelet-Európában
MÁRKI KRISZTINA: Vallás, nemzet, trauma dimenziók kutatása kelet-közép-európai politikai vezetők és oroszországi politikai és egyházi vezetők beszédeiben
VITA
11.40 – 12.00 KÁVÉSZÜNET
12.00 – 14.00 VALLÁS ÉS MODERNITÁS
GYORGYOVICH MIKLÓS: A prédikáció mint a vallási alkalmazkodás empirikus lenyomata – egy új indikátorbázis első eredményei
KONCZ ATTILA: Világok határán – A zarándoklat átalakulása napjainkban
DÉNES GABRIELLA: Meg kell-e szentelni a tejcsarnokot? Látszat-deszekularizáció: aktorok, alanyok, csendes szemlélők
TINCA RICHÁRD: Fiatalok dekonverziós narratívái
VITA
14.00 – 16.00 EBÉDSZÜNET
16.00 – 17.15 FESZTIVÁLVALLÁSOSSÁG
SZILÁRDI RÉKA: Vallási design és brandépítés – Az Everness fesztivál (nagyelőadás)
PAIZS MELINDA ADRIENN: Az Everness fesztivál a közgazdaságtan valláspiaci modelljének tükrében
VITA
17.15 – 17.30 KÁVÉSZÜNET
17.30 – 18.45 KERESZTÉNY KÖNNYŰZENE
POVEDÁK KINGA: Az undergroundtól az 1 milliárd megtekintésig: A keresztény könnyűzene változó formái és funkciói (nagyelőadás)
FOSZTÓ LÁSZLÓ korreferens
VITA
18.45 – 19.00 KÁVÉSZÜNET
19.00 – 20.15 VALLÁSI VÁLTOZÁS
ROSTA GERGELY: Szekularizáció - Egy fogalom a múltból? (nagyelőadás)
20.15 – 20.20 KONFERENCIA BEZÁRÁSA
AZ ELŐADÁSOK KIVONATAI
MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS (SZTE Vallástudományi tanszék, Sapientia SZHF VPKI)
Kisérletek a társadalmi és vallási folyamatok regionális értelmezési keretére
Számos elméleti munka és kutatási eredmény jelzi évtizedek óta, hogy a modernitás elmélete és benne a vallásra érvényesített szekularizáció elmélete a kelet-közép-európai régió vonatkozásában korlátozott érvényességgel bír. 1990-től a teológiában tettem kísérletet a regionális szempontok elméleti érvényesítésére, s dolgoztam ki a II. világ teológiája megközelítést. 2000, illetve még erőteljesen 2017-től a modernitás paradigma helyébe a régióra vonatkozóan a sebzettség, a szekularizáció helyébe pedig a szekuritizáció paradigmáját képviselem. Az utóbbi évek egyre inkább arról győznek meg, hogy ezek a megközelítések nem csak KKE számára igérnek eredeti belátásokat, hanem az Nyugat Európa (akár az egész Észak Atlanti világ) számára is.
LÁSZLÓ TAMÁS (ELTE, Társadalomtudományi Kar, Szociológia Doktori Iskola, Interdiszciplináris Társadalomkutatások PhD-program; Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány, Társadalmi Folyamatok és Média Kutatóintézet)
A ressentiment habitus jelensége, társadalmi és politikai implikációi
Egy 2022-ben, Európa több országában elvégzett kérdőíves felmérés alapján készített – eredetileg a sebzett kollektív identitást mint régióspecifikus identitáskaraktert vizsgáló – elemzés adatainak értelmezése során lettünk figyelmesek arra a mintázatra, amely egy általánosabb, habitusként is felfogható jelenségegyüttest körvonalazott. A kapcsolódó következtetés szerint ressentiment-nak is nevezhetjük a szóban forgó beállítódást, amely összefügg a rossz életkörülmények és a világra való haragvás, a borús jövőkép általánosabb attitűdrendszerével, és ekként túlmutat az egyes, jól behatárolható tárgykörökre irányuló negatív viszonyulásokon, értékeléseken. A következő években kvantitatív és kvalitatív módszertani eszközökkel is igyekeztünk megragadni a szóban forgó jelenséget. Az eddigiek közül a legszéleskörűbb indikátorkészletre építő empirikus kutatás adatfelvételét a Századvég 2023 novemberében készítette el, a magyarországi felnőtt lakosság körében. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált időszakban Magyarországon is megfigyelhető volt egy számottevő társadalmi csoport, amelyet nagyban jellemzett egy olyan attitűdrendszer, amelyet a ressentiment fogalmával jelölhetünk. Ez az egyéni és társadalmi viszonyokkal való általános elégedetlenség a politikum dimenziójában (aktuálisan) a tehetetlenség érzetével párosult. Az előadás keretei között – a mérési eredmények ismertetésén túlmenően – amellett érvelünk, hogy a ressentiment egy olyan, hosszú múltra visszavezethető, de méltatlanul kevéssé használt fogalom, amely a napjainkban zajló társadalmi folyamatok mélyebb megértésében nyújthat segítséget, tekintve, hogy egy empirikusan is azonosítható, habituálisan szerveződő attitűdstruktúraként jelenik meg. Mindezek implikációjaként az is felvethető, hogy a ressentiment – a tehetetlen neheztelés, düh, morális megvetés érzése – a társadalmi és politikai mozgások meghatározó elemévé válhat a „mediatizált demokráciák” jelentette huszonegyedik századi társadalmi közegekben.
BALASSA BERNADETT (Széchenyi István Egyetem)
Vallás, normakövetés és adómorál Közép- és Kelet-Európában
Az előadás célja annak elméleti megalapozása, hogy a vallás milyen hatást gyakorolhat a gazdasági normákra és így az adózási morálra, különös tekintettel a közép- és kelet-európai régióban. Központi fogalma a morális kikapcsolás (moral disengagement) mechanizmusa, azaz a normák kognitív feloldása, olyan esetekben amikor az egyén le kívánja választani viselkedését a már meglévő erkölcsi normáiról. A kiindulópont szerint az adóelkerülés nem pusztán gazdasági döntés, hanem normadeviáns viselkedés, amelynek elfogadása kognitív igazolási folyamatokon keresztül válik lehetővé. Az előadás a vallást „morális horgonyként” értelmezi: egyrészt belsővé tett normákon (intrinsic vallásosság), másrészt kollektív normákon és társadalmi elvárásokon (kulturális vallásosság) keresztül korlátozhatja a normák relativizálását.
A közép- és kelet-európai kontextus sajátossága, hogy a vallás szorosan összefonódik a nemzeti identitással és a posztszocialista intézményi környezettel. A rendszerváltást követően a vallás társadalmi szerepe újraértékelődött, miközben az intézményi bizalom és a normakövetés szintje országonként jelentős eltéréseket mutat. A régió vallási mintázatainak heterogenitása lehetőséget ad annak vizsgálatára, hogy a vallás morális szabályozó szerepe milyen mértékben befolyásolja az adóelkerülés elfogadottságát.
A kutatás kvantitatív megközelítést alkalmaz, nagymintás nemzetközi adatbázisokra (pl. EVS, Eurobarometer) támaszkodva. A tervezett elemzés egyéni szintű regressziós modellekben vizsgálja a vallásosság és az adómorál kapcsolatát, kiegészítve országos szintű normák és percepciók hatásával. Az előadás célja, hogy hozzájáruljon a vallás, normakövetés és gazdasági viselkedés közötti kapcsolatok mélyebb megértéséhez a posztszocialista térségben.
MÁRKI KRISZTINA (Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola)
Vallás, nemzet, trauma dimenziók kutatása kelet-közép-európai politikai vezetők és oroszországi politikai és egyházi vezetők beszédeiben
Az előadás célja, hogy bemutassa a Convivence kutatócsoportban 2019 és 2024 között végzett két kutatási projekt eredményeit. Egyrészt a történelmi és politikai emlékezet vizsgálatával foglalkoztam pravoszláv szövegekben, kortárs egyházi és politikai vezetők orosz nyelvű beszédeit elemeztem, amik Oroszországból és az Oroszországon kívüli pravoszláv területekről származtak. Másrészt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlés kelet-közép-európai térségből származó kormány- és államfők angol nyelvű beszédeit vizsgáltam 1991 és 2023 között. Mindkét kutatásban kvalitatív szövegelemzés módszerével, a sebzett kollektív identitás elmélet alapján felállított kulcsszavakkal, ATLAS.ti 9.1.7.0 kvalitatív szövegelemző szoftver használatával vizsgáltam a szövegeket. Azokra a fő kérdésekre kerestem a választ, hogy kimutathatók-e történelmi traumák a szövegekből? Ha igen, akkor mik ezek? Valamint milyen valóságot kreálnak a szövegek és a beszélők, vannak-e összefüggések, különbségek?
Az eredmények igazolják, hogy a jelenkori szövegekben a politikai és egyházi vezetők számára a múltbéli történelmi traumák állandó hivatkozási pontok, amelyek feldolgozása nem történt meg. A szövegek jellemzően a politikai nyelv területén helyezkednek el, s a politikai diskurzusra bipolaritás, fenyegetettség és a hatalomért folyó állandó harc a jellemző, ami során megjelenik a diskurzusátalakítás, a jelentésteremtés és több valóság dimenzió. Visszatérő eleme a szövegeknek a saját identitás szociálpszichológiai „mi – ők” és politikatudományi „barát” és „ellenség” ellentétpárok mentén történő konstruálása is. Az előadás értelmező részében a legrelevánsabb szövegpéldák segítségével összegzem a kutatás eredményeit.
GYORGYOVICH MIKLÓS (Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézet, Szociológia Tanszék)
A prédikáció mint a vallási alkalmazkodás empirikus lenyomata – egy új indikátorbázis első eredményei
A vallás és a társadalmi változás viszonyának empirikus vizsgálatát mindeddig egyfajta indikátorhiány nehezítette, azaz a hagyományosan alkalmazott mérőeszközök túl lassan mozognak ahhoz, hogy az évtizedes léptékű alkalmazkodási folyamatokat érzékenyen leképezzék, miközben az EVS-trendek a privát és „patchwork" vallásosság térnyerését, a post-Christendom korszak küszöbére érkezést mutatják.
Az előadás egy új típusú indikátorbázist mutat be. Az online elérhető igehirdetés-anyagok és a beszédfelismerő technológiák gyors fejlődése először tette lehetővé, hogy a vallási kommunikáció egyik legstrukturáltabb műfaja, a prédikáció ilyen mennyiségben kvantitatív, longitudinális elemzés tárgya legyen. A KRE Big Data and Social Analytics Kutatócsoport által épített korpusz jelenleg közel négyezer, 2016 és 2025 között elhangzott protestáns (református, evangélikus) prédikációt tartalmaz, várható végső elemszámunk 30 000 felett lesz. A feldolgozáshoz nagy nyelvi modelleket és Python-alapú automatizált pipeline-t, topic modellezést, szemantikai klaszterezést és LLM-es érzelmi pontozást alkalmazunk.
A prédikáció mint műfaj a szekularizáció és deszekularizáció egyik legérzékenyebb, ám eddig (a megfelelő technológia hiánya miatt) szisztematikusan alulelemzett indikátora, amelynek segítségével az egyházi alkalmazkodás nem intézményi szinten, hanem helyi, közösségi döntések mentén válik láthatóvá.
Az eszközkészlet képességeit egy friss esettanulmányon keresztül illusztrálom: a 2026-os böjti–húsvéti időszakban elhangzott több száz magyarországi protestáns prédikáció elemzésén. Arra keresünk választ, hogy egy politikailag érzékeny időszakban mennyiben határozza meg a liturgikus keret a prédikációk tematikus struktúráját; hogyan és milyen mértékben jelennek meg politikai és társadalmi utalások a vallási kommunikációban, kimutatható-e érdemi elmozdulás a prédikációs nyelvhasználatban.
KONCZ ATTILA (MCC Kolozsvári Képzési Központ)
Világok határán – A zarándoklat átalakulása napjainkban
Az előadás azt vizsgálja, miként alakul át a zarándoklat gyakorlata a 21. század társadalmi és kulturális kontextusában; ehhez a zarándokútikönyv műfaját hívja segítségül esettanulmányként. A zarándoklat ma már ugyanis nem csupán hagyományos vallási gyakorlat, hanem olyan komplex jelenség, amelyben a spiritualitás, a kulturális tapasztalat és a személyes identitáskeresés egyaránt szerepet kap.
A történeti keresztény hagyományban a zarándoklat elsősorban bűnbánati vagy fogadalmi cselekedet volt, a modern társadalomban azonban sokkal összetettebbé váltak motivációi. A vallási indítékok mellett egyre erősebb szerepet kap a személyes lelki keresés, az önreflexió igénye, valamint a kulturális és történeti érdeklődés.
A kortárs zarándoklat gyakran a mindennapi életből való tudatos kilépés formája. A felgyorsult tempójú, erősen szekularizált társadalmakban lehetőséget teremt az elcsendesedésre, az élethelyzetek újragondolására és egy belső út megtételére.
Hangsúlyozni szükséges a zarándoklat közösségi dimenzióját is. A közös utazás során ideiglenes, de intenzív közösségek jönnek létre, amelyekben a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat, kérdéseiket és hitbeli élményeiket.
Ez különösen fontos egy olyan korszakban, amelyet erős individualizáció jellemez.
A modern zarándoklatok ugyanakkor gyakran a turizmus határterületén helyezkednek el. A zarándok és a turista szerepe sok esetben összefonódik: a résztvevők egyszerre keresnek spirituális élményt és kulturális tapasztalatot. A hangsúly sokszor nem csupán a célállomáson, hanem magán az úton, a gyaloglás vagy az utazás folyamatán van.
A zarándoklat napjainkban új formában, de továbbra is fontos spirituális és kulturális gyakorlat marad. A hagyományos vallási jelentések mellett a modern ember számára a zarándoklat egyre inkább az identitáskeresés, a közösségi tapasztalat és a belső megújulás egyik lehetséges útjává válik.
DÉNES GABRIELLA (romkat.ro)
Meg kell-e szentelni a tejcsarnokot? Látszat-deszekularizáció: aktorok, alanyok, csendes szemlélők
Az előadás egy székelyföldi tejcsarnok megáldásának példáján vizsgálja a vallási rítusok szerepét a nyilvános térben. Kiindulópontja a deszekularizáció paradoxona: a rítusok látható jelenléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vallásos élet maga is lényegében megerősödött. A vallási rituálé átalakuló jelentésmezeje gyakran identitásreprezentációs, mimetikus és státuszjelölő funkciókat ölt, miközben legitimációs szerepet is kap politikai és gazdasági kontextusban. Az előadás egyebek mellett felveti annak kérdését, hogy az egyház milyen részvételi móddal van jelen saját rituáléja jelentésátalakulásában.
TINCA RICHÁRD
Fiatalok dekonverziós narratívái
Számtalan profán és szentírási elbeszélés számol be csodálatos körülmények között történő megtérésekről, azonban kevés szó esik azon személyek helyzetéről, akik valamilyen okból fakadóan eltávolodtak vallási közösségüktől. Tanulmányom központi témáját a fiatalok körében fellelhető dekonverziós narratívák képezik. Célom továbbá megvizsgálni, hogy milyen indítékok, okok és tapasztalatok állnak a fiatalok valláselhagyása mögött, valamint milyen kilépési stratégiákat alkalmaznak. A kérdést magyar nemzetiségű erdélyi fiatalok körében vizsgáltam narratív biográfiai interjúk segítségével. A kutatás új perspektívákat nyithat Erdélyben, ahol a dekonverzió jelenségének specifikus okai és következményei korábban nem képezték szociológiai vizsgálatok tárgyát. Az eredmények nem csupán az akadémiai közösség számára érdekesek, hanem a pasztorációban dolgozó szakemberek számára is értékes információkat nyújthatnak.
SZILÁRDI RÉKA (SZTE Vallástudományi Tanszék)
Vallási design és brandépítés – Az Everness fesztivál
Az előadásban az elmúlt 10 évben végzett tanszéki és kutatócsoporti kutatásaink egyikét, a magyarországi Everness fesztiválon végzett vizsgálatokat és annak eredményeit mutatom be. A többnapos fesztivál indulásakor ezoterikus rendezvényként, majd utóbbi életben tudatosság- és életmód fesztiválként jelenik meg éves szinten a hazai programkínálatban, látogatottsága éves szinten körülbelül 4500-5000 fő.
A kutatás során érvényre juttattunk mind kérdőíves-, mind interjús és más kvalitatív-, mind pedig résztvevői megfigyeléses módszertanokat, ezekből fókuszáltan az elmúlt egy évtized változásait és trendjeit, a programkínálat jellegzetességeit kísérlem meg bemutatni a kortárs valláskutatás ernyője alatt. Lényegi hangsúlyt kap a rendezvény vallási design- és brandépítési folyamata és közösségi kommunikációja, valamint továbbfejlesztésének lehetőségei is.
PAIZS MELIDNA ADRIENN (SZTE Vallástudományi Tanszék)
Az Everness fesztivál a közgazdaságtan valláspiaci modelljének tükrében
A lelkiismereti és vallásszabadság 1990-es érvényre jutása, a vallási diverzitás, és a kollektív pezsgés erősödése után, a hazai és az olyan hazai vonatkozású nemzetközi adatokból is, mint az ESS, az derül ki, hogy a magukat katolikusnak vallók aránya viszonylag stabil maradt a rendszerváltozás után is. Azonban Rosta rámutat, hogy olyan indikátorok alapján, mint a felekezeti hovatartozás, a templomba járás gyakorisága és az istenhit, nyílik pusztán lehetőség a vallás átalakulásának empirikus elemzésére; ezekből is látható, hogy nincs egységes trend. A kelet- és közép-európai országok változása 1990 után nem hasonlít a Ny.-Európai országokéhoz. Az is lényeges, hogy az individualizációs jelenségek sokszor nem lépnek a hagyományos formák helyébe, a kettő gyakran párhuzamosan változik, valamint ott, ahol az új formák emelkedését tapasztalni, ezek emelkedésének mértéke gyakran elmarad a hagyományos formákban mért csökkenéstől.
Kézenfekvőnek tűnik, hogy valódi összehasonlítási lehetőség hiányában úgy próbáljuk megérteni a 21. század vallási térképét, hogy esettanulmányi jelleggel vizsgálunk meg egy-egy közösséget. A valláspiacok elemzése új perspektívát jelent a pluralizmus, a verseny és a vallási monopóliumoknak a társadalom vallási aktivitására tett hatásának tanulmányozásában. A jelen előadás tárgyát képező vizsgálat, a Convivence kutatócsoport fesztiválkutatása is egy ilyen kísérlet. Az Everness spirituális fesztivál látogatóival foglalkozunk 2016 óta, kvalitatív és kvantitatív eszközök bevonásával. Megfigyeléseink során három jellegzetes témakört különítettünk el a fesztivál programkínálatából: 1. pszichés vagy lelki kiegyensúlyozottság; 2. gyógyulás és fizikai egészség; 3. spirituális életvezetés. Valláspiac szempontjából a rendezvény kínálatában három réteg különül el: Az első szinten helyezkednek el a fesztivál szervezőinek meghívottjai, akik a rendezvény nagyszínpadán és tematikus helyszínein lépnek fel fő előadóként. A második szinten azok a különböző vallási és egyéb szolgáltatók helyezkednek el, akik egyéb helyszíneket bérelnek a fesztiválon és ott építik fel a saját programkínálatukat, arculatjukat, szóróanyagokkal és egyéb hirdetési módokkal. harmadik szint a primer szolgáltatók piactere, ahol különböző szolgáltatásokat lehet vásárolni, mint például rapid masszázs, hangtálas csakra tisztítás, vagy tárgyakat lehet venni, mint füstölők vagy kristályok. A szervezők által a rendelkezésünkre bocsátott éves programbontás pontjain manuális adatredukció segítségével kvázi kvalitatív főkomponens elemzést végeztünk, hogy választ kaphassunk a kérdéseinkre: A programok összetétele összecseng a megfigyeléseinkkel? Milyen változások, trendek figyelhetők meg az első szinten? Előadásomban a közgazdaságtani modellen keresztül mutatom be a kínálati oldal első szintjét kutatási eredményeink alapján.
POVEDÁK KINGA (SZTE Vallástudományi Tanszék)
Az undergroundtól az 1 milliárd megtekintésig: A keresztény könnyűzene változó formái és funkciói
A keresztény könnyűzene az 1960-as években formálódott az európai és az amerikai vallási kultúrában. Habár zeneiségében hasonló formákat hordozott és hordoz, jelentése és jelentősége nagyfokú eltéréseket mutat a különböző régiókban és évtizedekben. Míg a vasfüggöny mögötti Magyarországon az underground (vallási) kultúra részeként létezett, amit az állami és egyházi hatóságok is gyanakvással figyeltek, az utóbbi két évtizedben már az állam által kiemelten támogatott jelenségnek számított. Eközben a nemzetközi keresztény könnyűzenei szcéna is szignifikánsan átalakult és napjainkban a felekezeteken átívelő jelleg mellett a kommercializálódás is rányomja sajátosságait. Előadásomban, multimodális módszereket alkalmazva kívánom bemutatni a keresztény könnyűzene vallástudományi szempontból sem elhanyagolható jelentőségét.
ROSTA GERGELY (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
Szekularizáció - Egy fogalom a múltból?
A szekularizációs elméletet számos kritikával illették a távolabbi és a közeli múltban. Túlhaladott, idejétmúlt, unalmas, valójában nem is elmélet, hanem ideológia, nincs egységes jelentése, csak az egyházias vallásosságra fókuszál, figyelmen kívül hagyja a vallási individualizáció jelenségeit, figyelmen kívül hagyja a változások egyéb lehetséges okait, csak Nyugat-Európára érvényes, mifelénk máshogy működnek a dolgok, és egyébként is, épp Nyugat-Európában újabban tömegével térnek meg katolikusnak az emberek. És még lehetne sorolni. Előadásomban empirikus társadalomkutatási adatok segítségével vizsgálom az elmélet és egyes kritikák érvényességét.